Lélegezz.
Ez
Az
Élet.
Érezd, ahogy száll.
Egyre mélyebb.
Figyelj.
Tiéd
A pillanat.
Örökké tart.
Ez
Az
Alkonyi pirkadat.
(Ítélni próbálsz,
s ki az ki ítél?
Mondanál valamit...
Mondanál
Valamit..)
Azt kérded:
Ennyi volt?
Legyen ennyi is elég.
A több csak kevesebb.
Most
A Minden a tiéd.
Belülről
Érintetlen kívánságdobozba bújnék,
Ajándéknak rejtve.
Édennek öltözött varázspálcaként
Szítnám nyaram aranyát,
s békességben alkonyulnék.
Várnék akár?
R
Köveket, igen köveket látok. Számlálhatatlan, számító végzet. Kövér, zsíros, iszamlós átok, Ki magában sem derül Ki (?) Ha végzett. Könnyeket, igen könnyeket látok. Mosolytalan, májusi méreg. Fullasztó mocsár, színültig árok. Kacéran tekergő titokzatos féreg. Fényeket, igen fényeket látok. Feszülten figyelő fesztelen fákat. Üreges szemű, kiégett látnok Csontjait őrli egyre És Igen-igen fáradt.
